Ahogyan korosodom, egyre több dologban kerülök kapcsolatba az egészségüggyel. Most éppen a bal szemem kapcsán derült ki, hogy a normálisnál magasabb nyomás uralkodik a belsejében, és ez olyan már visszafordíthatatlan folyamatokat eredményez, melyek ellen, ha nem akarom, hogy tovább romoljon a helyzet, SOS tenni kell.

Nem kívánom túlragozni a lakóhely szerinti egészségügyi erők szakmai felkészültségét, azt rábízom a kedves olvasóra. Mindenesetre, ha összehasonlítom a klinikai szolgáltatással, bejön az a bizonyos zongoraművész effektus.

Egyfajta foglalkozási ártalom, hogy immár mindenütt azt figyelem, hogyan hasonlítható össze téli főfoglalkozásommal (amúgy szívem csücske foglalkozás) a síoktatással.

Nos, ennek kapcsán jött a gondolat, hogy amikor mintegy 30 évvel ezelőtt először kerültem szemész orvoshoz, objektív mérceként csupán a leolvasandó számtábla volt használatban, túlsúlyban a szubjektív elemek, - én mit érzek, illetve az orvos én érzeteimhez kapcsolódó tudása – tapasztalata voltak.

Most 30 évvel később, csillogó – villogó lézer technikával működő, mindenkinél teljesen egyforma objektív eredményeket produkáló műszerek hada áll a professzor rendelkezésére. És ehhez jön az ő nagy tudása, és a kettő együtt immár összehasonlíthatatlanul megbízhatóbb eredményesebb működéssel.

Ez megerősíti azt a korábbi meggyőződésemet, hogy a síelés oktatásában is szükség van a tanuló szubjektív érzésein túlmutató, olyan mércék léte – alkalmazása, melyek egyrészt mindenki számára egyformán működnek, másrészt objektív információt adnak az amatőr síelő síelésének állapotáról, természetesen annak a sí tanárnak, aki erre fel van készülve.

Replaci

www.kanyarsiklub.hu

Immár több évtizedes síoktatói pályafutásom során arra jöttem rá, hogy az igazán minőségi síelésben – síoktatásban a megértésnek komoly szerepe van, az nélkülözhetetlen.

Korábban mindenféle kétségekkel nyúltam ehhez a témához, azt gondolván, hogy amiről beszélek, bonyolultsága okán érthetetlen, (és így érdektelen) lehet az olvasónak.

A legutóbbi felmérésre reagált síelős kollégák azonban olyan affinitást mutattak, hogy revideálom a korábbi véleményem, és abban a reményben, hogy érdeklődéssel olvassátok, immár merek bátrabban beszélni erről a témáról. Természetesen nem fogom túlzásba vinni, próbálok egyszerű és érthető maradni.

Arról van szó, hogy milyen a síoktatás hagyományos, (ismert szakirodalom szerinti) koncepciója, és hogy hogyan próbálunk mi itt a Kanyarsí Klubnál ettől némileg hatékonyabb utak mentén haladni.

A hagyományos vezérelv:
„A FINOM PROGRAMOZÁS MÉG NEM LEHETSÉGES. "KÖVESS ENGEM", MONDJA A SÍTANÁR, ÉS A FŐ MOTIVÁCIÓ AZ ELŐRE BEMUTATOTT MOZGÁS KÉPE LESZ.”

Egyfajta lehetséges alternatíva, ami mentén mi kutatunk és dolgozunk:
FŐ MOTIVÁCIÓ NEM A MOZGÁS KÉPE, HANEM A MOZGÁS SZERKEZETÉNEK A MEGÉRTÉSE, ÉS BEIDEGEZÉSE.

Először felsorolnám azokat az újításokat, melyek már nem csak elméletben léteznek, hanem évek óta jól bevált gyakorlatként működnek, aztán majd sorban arról, hogy mit is jelentenek az egyes pontok.

1. Verbális beidegezés
2. Fizikai beidegezés tudatos alkalmazása
3. Szimulációs gyakorlatok a megértéshez
4. Tanítási technológia
6. Forgatókönyv szerinti haladás
6. Finom koordináció már a kezdeteknél
7. Egyes gyakorlatok helyett rövid mozgássorok
8. Többet bízni a lécre, mint eddig
9. A sízés láthatatlan részeinek oktatása konkrét feladatokkal
 

Barátsággal Replaci,
Kanyarsí Klub Baráti Kör
Síelj örömmel, síelj könnyedén

Kanyarsí felkészítő - besíző tréning 2011. 11. 20 - 23 Kaprun Kitzsteinhorn gleccser.
http://www.kanyarsiklub.hu/2011_Kaprun_1_besizes.html

2. számú kedvenc videóm az osztrák síoktató válogatott bemutatója, a 4 évente megrendezésre kerülő nemzeti síoktató válogatottak világtalálkozóján, 2011. St. Anton.

http://www.youtube.com/user/KanyarsikluB?feature=mhee#p/f/1/Bhz-WgJH8R0

Jó szórakozást, aki ide téved ebben a nem túl fényességes nyári időjárásban:

Replaci, Kanyarsí Klub Baráti Kör
Síelj örömmel, síelj könnyedén!

Kanyarsí felkészítő - besíző tréning 2011. 11. 20 - 23 Kaprun Kitzsteinhorn gleccser.

INTERSKI St. Anton SwissShow

Csak mostanában jutottam hozzá a linkhez, és mindjárt az első számú kedvencemmé lett. A csoportok nagy sebesség mellett kicentizett egymásba olvadása, az akrobatikus elemek, (fejesugrás hóra, pályán kívülről ugrik be öt ember és csatlakozik a nagy sebességgel haladó csoportba), nagyon magas szintű biztos sítudást igényel. (Büszkeség, a sváciak 3 mp.-re az SMSZ demót is bevágták a clippbe).

A link: http://www.youtube.com/user/KanyarsikluB?feature=mhee#p/f/0/9KsosSoxlBA

Barátsággal:
Replaci, Kanyarsí Klub Baráti Kör
Síelj örömmel, síelj könnyedén.

A síoktatás egy sztori, mely a sípályán játszódik. 

Ha oktatóként nincs forgatókönyved, akkor nem tudod előre, hogy mi fog történni. Akkor viszont ki tudja? Ha te nem tudod, a tanuló biztosan nem fogja tudni. Ha a tanuló jó képességű, jól fog tudni haladni. A dicsőséget ilyenkor természetesen magadnak vindikálod. Ha a tanuló nem jó képességű, akkor viszont azt gondolod róla, két ballábas, és te nem tehetsz róla, hogy évekig egy helyben toporog. 

Az igazi síoktatói dicsőség azonban éppen az, hogy van hatékony módszered arra, hogy a kevésbé ügyeseket is záros határidőn belül juttasd el egy olyan szintre, mely okos – biztonságos közlekedést tesz lehetővé számára sípályán.

Replaci

Síelj örömmmel, síelj könnyedén!

http://www.kanyarsiklub.hu/2011_Kaprun_1_besizes.html

Elolvasom »

Halihó sziasztok!

Már nincsen sem hozzászólás, sem nem jön több válasz a megkeresésekre, úgy tűnik kialakult egyfajta végeredmény ebben a sajátos közvélemény kutatásban.

Számomra nagyon tanulságosan alakult a következő két szempont fizetővendég szempontjából történő véleményezése. Annak ellenére, hogy tudom, az eredeti két kérdés sem választható szét annyira, mint a kérdések feltevése azt feltételezi, sőt, egyértelmű, hogy mindkét álláspontban eleve ott volt - van a másik is.

Két helyen, közel azonos indokokkal kértem állásfoglalást az "illetékesektől".

1. sielok.hu fórum, Kanyarsí programok topik
2. kanyarsí hírlevél/magazin olvasói

A kérés, ami volt:

Kedves ................ !

Az ember (én), néha nem tud elszakadni a saját véleményétől, beleesik abba a hibába, hogy azt gondolja, hogy amit ő úgy lát, annak (ez ugye a világ legtermészetesebb dolga), másoknak is evidenciának kell(ene) lennie.

Két konkrét személy ellentétes véleményéről szeretném kérni a tiédet. A személyeket, hogy ne befolyásolja a véleményedet, nem árulom el.

1. A tanuló azért fizet, hogy megtanuljon síelni, és közben jól érezze magát. Hálás a felfedezés öröméért, amikor az oktató csak segít neki, és ő találja meg a megoldásait. Lélektanilag ez az egyik legerősebb megelégedettségi faktor, tehát igenis fizet azért, hogy egyengessék a tanulási kísérleteit.

2. A tanuló nem azért fizet, hogy magasan képzett síoktató asszisztálása mellett ő maga kísérletezze ki, hogy hogyan működik nála a nehézségi erő, a centrifugális erő, a súrlódások, a hó ellenállások. Ő (vagy a szülő) azért fizet, hogy egy hatékony oktatási technológia keretében szemmel látható biztonságos fejlődésen mehessen keresztül, és minél előbb birtokba vehesse a sípályákat.

Nem is igazán azért kérem a segítségedet, hogy kiderüljön, melyik véleménynek van nagyobb igazsága, hanem hogy a válaszokból leszűrt tanulság (ok) vonalán alakíthassuk a további munkánkat.

Ki a legkompetensebb személy, aki ezt eldöntheti? Aki fizet a szolgáltatásért. Tehát azt kérném, képzeld bele magad egy olyan személy (szülő) helyzetébe, aki hajlandó fizetni a síoktatásért, ő szerinted, hogyan gondolkodhat?

A KÖVETKEZŐ VÁLASZOK ÉRKEZTEK:

Sielok.hu
1. Lehet, hogy közhelyes amit írok, de szerintem a kettő együtt teszi ki a teljes képet. Az, hogy van egy jól felépített tematikája az oktatásnak, még nem zárja ki, hogy a tanló saját maga érezze meg a tanult mozdulatok lényegét és, hogy hogyan segít neki a gravitáció a végrehajtásban. Sőt, te nem tudod helyettem megtalálni a megoldást, ez nem letölthető mint egy szoftver amit a hardver aztán végrehajt ahogy az a rutinban le van írva. Viszont kell tematika, módszerek és egy szakavatott szem aki segít a tanulásban, ha úgy tetszik a ráébredés folyamatában. Ha ez nincs, akár magamtól is próbálkozhatok.
Ez egyébként nem csak síoktatásra, hanem bármilyen tanulási folyamatra igaz ami nem magolás, hanem valamilyen gyakorlatot vagy logikát kell elsajátítani. Szerintem.
Vasssy

Sielok.hu
2. Szia Laci!
Én szívesen válaszolnék, de nekem ez a két kérdés nem egyértelmű. Kategórikusan nem lehet kijelenteni, hogy ez vagy az a módszer jó vagy nem jó. Nincs jó oktatás, nincs rossz oktatás, mert ez is személyfüggő. Ami nekem bejön, az a másik embernek nem. Én halálra dicsérhetek egy oktatót, mert szigorú, kemény hozzám, és nem biztos, hogy azért fizetek egy oktatóért, hogy tanulás közben jó érezzem magam. Egy kis "szenvedés" belefér. Nekem. De lehet, hogy a másik embernek nem. Nagyban függ attól is, hogy a tanulás melyik szakaszában vagyunk. Az eredményes oktatás abban rejlik, hogy az oktató felismeri, hogy a tanuló mit tud, mire képes és mit akar elérni. Az egyénre szabott módszer megtalálása a tudomány. Nem lehet ez egy egyszerű szakma.
Mitro

Sielok.hu
3. Főúr fizetek!
A kérdés, mint az előttem írták nagyon összetett. Szerintem önmagában egyik verzió sem létezik.
Dönteni nem tudok, s a miértet egy példával világítom meg.
Amikor száz év után végre oktató keze alá kerültem (amit nagyon élveztem), azt kedveltem igazán amikor a gyakorlatok révén magam jöttem rá a dolgokra, meg persze egy ilyen vén csókának a poroszos iskolás stílus nem is nagyon jön be. Kedveltem a tanulás élvezetes formáját.
Más alkalommal a fiamat adtam oktató keze alá. Itt furcsa mód a gyors eredmény, hatékonyság volt a döntő.
De mindkét esetben voltak mindkét módszerben keveredések. Például fiam összehaverkodott az oktatóval, nekem meg külön is megmutatták mire figyeljek.
Tehát mi az igazság azt bevallom nem tudom.
Azt hiszem sokat segítettem.
Csabor a tanuló

Sielok.hu
4. A tanuló azért fizet, hogy megtanuljon síelni. PONT.
Hogy melyik módszerrel, az függ a tanulótól, annak nemétől, korától, lelki habitusától, tudás szintjétől, attól, hogy épp mi a tananyag, mennyi idő áll rendelkezésre, egyéni-kiscsoportos-normál csoportos-e az oktatás.
Ezért nem elég az oktatónak síelni tudni, uram bocsá síelni tanítani tudni, még alkalmazott pszichológusnak is kell lenni.
Mindkét "módszert" magas szinten kell tudnotok alkalmazni, és nem kevésbé magas szinten kell tudnotok eldönteni, kinél épp melyiket, illetve a kettőt milyen súlyozással szükséges bevetni.
A tanuló azért fizet, hogy megtanuljon síelni. PONT.
Klaci

Kanyarsí Hírlevél/Magazin:
5. Kedves Laci,
szerintem mindkettőben van igazság, csak erősen személyiség függő, hogy ki mint tud, vagy akar tanulni síelni....szerintem .
Remélem érthető voltam.
Üdv.,
NLevente

Kanyarsí Hírlevél/Magazin:
6. Részemről mindkét pontban van igazság:
1. A tanuló azért fizet, hogy megtanuljon síelni, és közben jól érezze magát - és biztonságban érezze magát.
2. azért fizet, hogy egy hatékony oktatási technológia keretében szemmel látható biztonságos fejlődésen mehessen keresztül, és minél előbb birtokba vehesse a sípályákat.
Üdvözlettel:
K. Éva

Kanyarsí Hírlevél/Magazin:
7. Kedves Laci,
Köszi a megkeresést. Szerintem a két vélemény korántsem ellentétes, nézőpont kérdése a megközelítés.
A végeredmény ugyanaz: a síelni tanulónak egyedül kell megéreznie a saját testét, egyensúlyát, lehetőségeit és határait.
A síoktató szerepe ennek a gyorsabb elérésében van, amikor a megfelelő indító tapasztalatot, gondolatot és mozgás mintát átadja, bemutatja. Van, akinek nincs bátorsága önállóan próbálgatni a mozgássorokat és marad tanuló (akár évekig) és van, aki önállóan képzeli a továbblépést. Az oktató senki helyett nem tud megtanulni síelni! (Valamint nyelveket és szakmákat sem tudunk más helyett, neki megtanulni..) A második vélemény szerintem azé aki még nem tanult semmit iskolai kereteken kívül, az első vélemény pedig a "felnőtté" aki folyamatosan képzi magát a síelésen kívül is.
Üdv, GGabi

Kanyarsí Hírlevél/Magazin:
8. Kedves Lászlo!
A dolgokat nem szabad bonyolitani, hibás megoldásokat eredményezhet.
A síoktatás lényege éppen abban rejlik, hogy tudásunk birtokában
megtanítunk síelni vkit, aki azért fizet, mert nem tud -de szeretne
megtanulni - síelni.
A második pont(állítás) elejét nem is értem, az egyszerűen kötekedés. Hibás
megközelítés, hasonlattal élve, a farok csóválja a kutyát.
Tehát a suszter maradjon a kaptafánál. Természetesen ez általánosságban értendő.
Sporttársi üdvozlettel : Sz Károly.

Kanyarsí Hírlevél/Magazin:
9. Üdv Lacibá !
Nehéz dönteni, Mert mindegyik verzió igaz !
Kétféle ember van (nem igaz , sokféle )
Egyik mindent készen akar megvenni , fizet ,mert van pénze, nem számít mibe kerül
azonnal akarja birtokolni, fogyasztani .
Ha egy nap alatt profi módon meglehetne tanulni síelni egymillió forintért , azt is megtenné !
/szerencsére nem így van ! / az iskolát kell járni .
A másik a kísérletező, alkotó típus , aki fáradságot időt nem sajnálva végigrágja a lehetőséget,
mindent maga szeretne felfedezni kitalálni, még a sílécet is maga gyártaná a legszívesebben .
Néha zsákutcába kerül, vannak vakvágányok, de visszafordul és keres más utat.
A mai rohanó világban , a fiataloknak inkább az a verzió jön be hogy "mutassák meg és gyorsan tanitsák meg a lényeget. A szülő is ezt részesíti előnyben , hamar" lábraáljon "a gyerek .
Az idősebbeknek , meg inkább a másik verzió " hadd jöjjek rá magam .."
mutasd meg melyik " könyv a könyvtárban " és majd én megkeresem a nekem való részletet..
Röviden ennyi... szerintem emberfüggő a dolog, talán a fiatalok vannak többen , iskolai szervezett
oktatásokon inkább ez jön be .
Amúgy mi újság ? Vitorlás szezont megkezdted ? Ja bocsi a szörfre gondoltam !
Már kezdenek kellemesek lenni a vizek !
Üdvözlettel : Sz. József.

Kanyarsí Hírlevél/Magazin
10. Kedves Replaci!
Nekem már volt szerencsém részt venni az általatok tartott síoktatáson, és annak a színvonalával és minőségével teljes mértékben elégedett voltam, egy életre szólóan belém rögzült az ott elsajátított technika.
Én a síoktatástól azt várom el, hogy a helyes mozgást és technikákat adja nekem. A maradék többi időben pedig majd magamra szabom az elsajátított technikát.
Én azt tapasztaltam, hogy amit mutattatok, az más volt mint ami már addig berögzült (oktató nélkül). Véleményem szerint az oktatás nem sétagalopp, hanem legalább abban a 2-3 órában azt kell csinálni ami a helyes mozdulat vagy technika, és további időben pedig ezt alkalmaztam. Nem hiszem, hogy ahány ember, annyi technika van. Azt már inkább, hogy ahány pálya, annyi technika.
Szerintem az a normális, ha mindenkinek azt kell csinálnia, amit az oktató mond, hiszen ő a profi a szakmájában, és meg kell mutatnia, hogy mit is kellett volna másként csinálni a lejövetelben, hogy a nagykönyv szerint jó legyen.
Tapasztalatom szerint a sielést úgysem lehet addig élvezni, amíg biztonságérzet nem alakul ki, utána viszont egy csapásra megváltozik a világ. Ehhez kell a szenvedés az elején, kellenek a jó tanácsok, ne hozzám alkalmazkodjon az oktató, hanem nekem kell a helyes mozgást ismerő oktatóhoz alkalmazkodnom. Ezzel energiát és időt lehet spórolni.
Remélem hasznos a véleményem, és a munkátokhoz további sok sikert kívánok!
Üdvözlettel:
Dr. A Petronella

Kanyarsí Hírlevél/Magazin:
11.
Kedves Laci!
Személy szerint én az 1. pont mellett voksolnék Télen én is szeretnék síelni tanulni, és biztosan olyan oktatót választanék, aki az első pontban leírtaknak megfelel. Úgy gondolom, az a legjobb, ha egy tapasztalt, hozzáértő oktató elmondja illetve megmutatja, mit hogyan, utána pedig lehetőséget biztosít, hogy magamtól ráérezzek, hogyan kell helyesen csinálnom.
Természetesen úgy, ha valami hibát észlel, azt jelezze.
Üdv.
P. Edina

Kanyarsí Hírlevél/magazin

12. Kedves R. László!

Nem tudom, hogy a felvetett témával kapcsolatban hol kell véleményt nyilvánítani, de én itt most megteszem, remélem eljut a megfelelő helyre!
Azért is mondok véleményt, mert úgymond fizettem az síoktatásért, másrést magam is részt veszek oktatóként „fizetős” oktatásban. Két oldalról látom a dolgokat.

Szóval:
Szerintem azért fizetünk, hogy az alapvető módszerekhez, és eljárásokhoz hozzájussunk. A síelés esetében ez a helyes mozdulatok és testhelyzetek megismerése. A fizetés nem jelenti azt, hogy meg is tanuljuk az oktatótól azonnal a dolgokat. Aki síel tudja, hogy ez is olyan, mint a vezetés, amit gyakorolni és folyamatosan fejleszteni kell.
Személy szerint 1 órát vettem profi oktatótól, aki elmagyarázta a kanyarodás, fékezés technikáját (nem eke), és azóta folyamatosan az ő mondatait és mintáit szem előtt tartva próbálok fejlődni. Ezt magam is érzem, egyre nagyobb élvezetet nyújt ez a sport számomra, és a velem együtt síelő „profik” is megerősítik ezt. 35 évesen kezdtem, és nagyon jó érzés volt először, amikor a léc arra ment amerre én szerettem volna és úgy ment, ahogy én akartam.

Üdvözlettel:
V. Istvánné

Én is üdvözlöm az olvasókat, Replaci
Síelj örömmel. síelj könnyedén
http://www.kanyarsiklub.hu/2011_Kaprun_1_besizes.html

A léceket sokféleképpen tudjuk a kanyarban használni. Már itt fellelhető egy érdekesség, nevezetesen, hogy amikor még nem voltak acél élek, (kantnik), kanyarok már akkor is voltak. A carving sík óta a kanyarokat ívekké neveztük át, az íveket, pedig most már egyértelműen a karcolással azonosítjuk. Pedig az ív, (értelmezésem szerint) maga a kanyar.

Mióta létezik a carving sí, annyira evidensnek tűnik, hogy mindent ebből a szempontból vizsgálunk, ítélünk meg. Számomra azonban egyértelmű, hogy a carving felszerelés, (bár nagyon jelentősen módosítja az addigi technikákat, de) végül is az eddigi rendszerbe épül be. Ez mindig is így volt a nagy újításokkal.

Mi is a leglényegesebb változás?
1. Ha nem forgatunk bele az élen haladásba, jól láthatóvá válik az élen siklás, másként nevezve karcolás.
2. A carving sí geometriája nem csupán az ívet, (rádiuszt) határozza meg, hanem az eddig alkalmazott hagyományos technikákat is jelentősen megkönnyíti.

De ezek a változások, (mondjuk könnyítések), a rendszer eredeti felosztását csupán a karcolásban bővíti, a 2. pont szerint, pedig csupán módosítja.

Mi következik ebből?

Néhány részlet:

1. Legyezőt, (ez a havon hagyott nyom formája), tudunk létrehozni az ív elején
2. A közepén
3. A végén
4. Tudunk élen forgatni az egész ívben
5. És, ha nem forgatunk bele, karcolunk
6. Azért még vannak stb.. -k ezekről kisregényt tudnék összeszedni, de most csak az ozsi által említett léc sarkának kicsapásával, mint flatterolós hiba kapcsán szeretném árnyalni a képet.

Nézzük meg, mi is valójában az un. flatterolás?

A tipikusan tanulatlan síelés (lehet mondani) szinonimája. A „flatterolás” leglátványosabb ismertetőjele a léc lapon történő (szabályozatlan) sodródása. A síelő gyengén élez, a csípő hátul van, a két dolog eredményeként a befordulást csak egy csípő – felsőtestrántással tudja megoldani. (Megjegyzem, hogy a versenyzők jó élezéssel/élváltással pillanatnyi hátul levésben is kitűnő befordulásokat tudnak produkálni). A csípő – felsőtest kanyarba történő berántására a tanulatlan síelő azzal teszi fel a koronát, hogy rotációja a befordulás után is fennmarad, és ezzel esélyt sem ad a léc élbe helyezésére. Ezzel létrejön ez a „topronda” stílus. De, hogy azért ennyire ne legyen egyszerű a dolog, megjegyzem volt idő, amikor még képzettnek számító síoktatók is összekeverték a ténylegesen használható rotációt ezzel a flatterolással.

Még valami, ami miatt szóba hozom a dolgot: a fenti felsorolás értelmében azt mondanám, hogy a léc végének kicsapása nem minden esetben hiba. Hogy érthető legyen, amit mondok: a hegytámasszal levágjuk/lerövidítjük a befordulást. Ha ezt két léccel tesszük, azaz „úgy csapjuk ki a lécvégeket, hogy azok élbe érkezzenek”, az eredmény ugyanaz lesz. Tehát, ha a lécvég kicsapásának célzott értelme van, kitűnően használható technika, és még véletlenül se keverjük össze a flatterolásnak nevezett  „topronda” stílussal.

Síelős barátsággal:
Replaci
http://www.kanyarsiklub.hu

Halihó, sziasztok!

Egy kis szakmázás, Kreischbergi látványtapasztalat okán.

Apuka tanította a kisgyereket egy olyan kantárral, mely függőleges irányban a kisgyermek felsőtestének közepe táján, a kantár két szára pedig (vízszintes irányban), a test két oldalán volt rögzítve.

Ozsi lapjában volt olvasható korábban (most nem találom), a gyerekek kantáros oktatásáról egy (úgy emlékszem) helytelenítő írás. Az volt a lényege, hogy a kantárral hátrahúzzuk a gyerek felső testét, és ez káros.

Ezt nem cáfolva teszem hozzá, hogy avatatlan kézben a test két oldalán elhelyezett kantár ráadásul abszolút helytelen testcsavarási kényszereket alakíthat ki.

DE!

Jó lenne, ha nem dobnánk ki egy bizonyos helyzetekben hihetetlen hatékonysággal működő eszközt a kukába, magyarán, ha nem öntenénk ki a gyereket a fürdővízzel.

1. Fizikai rész.
Függőleges felfüggesztés: a felfüggesztést nem a kisgyerek hátára, hanem a derekára kell rögzíteni. Érthető lesz, amit mondok, ha arra hivatkozok, hogy talpon húzó liftek is a test legnagyobb tömegét, (popsi) támasztják alá.
Vízszintes felfüggesztés: nem kettő (a két szélen), hanem csupán egy zsinór csatlakozik középen a derékon lévő „valamihez”.
2. Szakmai rész, azaz jól kezelve mire is használható ez az eszköz: az ugye egyértelmű hogy gyerekcsoport oktatására nem alkalmas. Azonban rendkívül hatékony tud lenni egy olyan család esetén, amikor ott van a két szülő, és ott van egy kisgyerek, és a körülmények nem teszik lehetővé, hogy külön vegyük őket. Természetesen nem elhagyható a megfelelő helyen és megfelelő ideig tartó ismerkedés a felszereléssel. Ha ez megvan, egy hosszú kék pályán akár már egyetlen lecsúszással el lehet érni, hogy a kisgyermek megtanulja a hóekés sebesség szabályozást, második harmadik lecsúszásnál, pedig akár már az önálló kanyarodást is. KULCSKÉRDÉS, hogy az „igazi oktató” hogyan használja ki a kisgyerek személyes önállóságát, képességeit, azaz hogyan fog hátul, (mikor enged, mikor tart vissza), milyen szinten avatkozik közbe.

Felelősségem teljes tudatában ki merem jelenteni, hogy AVATOTT KEZEKBEN a fent említett „megfelelő felfüggesztésű” eszköz igen hatékonyan használható még kevésbé ügyes kisgyerekeknél is.

--
Replaci
www.kanyarsiklub.hu
+36 30 907 1872

A SÍOKTATÓK IS VITATKOZNAK, 6. rész.

Vélemények az imitációs gyakorlatokról:

1. Az imitációs gyakorlatok problémája: teljesen eltérő dinamikájú, (más izmok működésének eredménye), ha a mozgásfolyamatból kiragadott helyzetet "állóképszerűen" modellezem.  Értelmetlen, előfordulhat, hogy többet árt, mint használ. Mindezek ellenére a helyes mozgásszerkezetet nem befolyásoló imitációs gyakorlatok motivációs céllal használhatók. (KTA).

2. Módszertanilag ez meg nem jó, tipikusan így lehet olyan dolgokat megtanulni, amit később igen nehéz kiirtani. Ettől még lehetnek benn olyan elemek, ami miatt bizonyos helyzetekben fel lehet használni, de ezek kiválasztásához kell egy bizonyos szaktudás (ahogy minden orvosság egyben méreg is, csak az orvos tudja, mikor és milyen mennyiségben kell adagolni, hogy használjon). (OM).

Nem cáfolja, de a téma árnyalását segítheti egy másik sport oktatásának a példája.
A windszörfözés mozgássora (is) eléggé bonyolult. A tanításához (mint bármi más esetben), szükség van tematikára. A tematika léte (tapasztalataim szerint), a kezdeteknél a leghasznosabb. A tematika hiányában is el lehet jutni az eredményhez, csak éppen sokkal lassabban. A mozgássor koreográfiája nem maga a mozgás. Amikor a parton egy szimulátoron begyakoroljuk (majd minden óra elején 5 percben ismételjük) az elinduláshoz szükséges láb és kézmunka egymás után következő pontos koreográfiáját, az eszköz szélhez való különböző helyzeteit, természetes, hogy az nem ugyanaz, mint ami a vízen fog történni. Egy bizonyos szituációban, (a parton), beidegezésre kerül a mozgás sor. A vízen, 2 –es szélben ez más lesz. 3 –as szélben megint más. És aztán jönnek a hullámok, ismét változik a helyzet. Újra kell tanulni. A  koreográfia hasonló, a kivitelezés pedig újraidegeződik a mindenkori külső körülményekhez.

NINCSEN EZ MÁSKÉNT A SÍELÉSBEN SEM. Az ívbe történő befordulás kivitelezése másként történik kék pályán, piros pályán, fekete pályán. Ráadásul függ a sebességtől, a hó keménységétől. De a mozgássorban benne vannak azok az általánosságok, melyek ugyanazok. Van a koreográfia, (melynek nem árthatnak az imitációs gyakorlatok), és ezt alkalmazva, idegezem be a különböző szituációkhoz. EZ A TANULÁS FOLYAMATA.

És az érem másik oldala: van egy féltucat olyan imitációs gyakorlat, melyet elővéve egy pillanat alatt megoldódnak bizonyos (igaz nem túl gyakori) tanulási problémák. És mielőtt beidegezésre kerülne, a tanuló már el is felejtette, sosem kerül elő többé. De a haszna egyértelmű.
--
Replaci
www.kanyarsiklub.hu
+36 30 907 1872

Halihó!

Síoktatók is vitatkoznak, 5. rész.

Durva koordináció, finom koordináció, mi minek számít, hol a határ?

Napjaink síoktatásának kemény betonja (fiatalnak számító és szakirodalmat ismerő síoktatók szerint is), az évtizedek óta vallott tankönyvi tétel:

- A FINOM PROGRAMOZÁS MÉG NEM LEHETSÉGES. "KÖVESS ENGEM", MONDJA A TANÁR, ÉS A FŐ MOTIVÁCIÓ AZ ELŐRE BEMUTATOTT MOZGÁS KÉPE LESZ.

És természetesen megvannak az indokok: a kezdő tanulónál sok a felesleges, hibás, ellentétes erőközlés. A ritmuszavar, a folyamatosság hiánya miatt az elemek nem tudnak összekapcsolódni, az kapkodó, görcsös lesz, és a tanuló amúgy is túl sok erőt alkalmaz.

És a kígyó a farkába harap, az elméletből következő gyakorlat szerint a mozgás tanítása elemeire van bontva, következményként pedig a tanulóra lesz bízva, hogy azokból hogyan áll majd össze a síelés, mint egész.

Lehet, nem így kellene lennie, de több évtizedes tapasztalatom szerint fenti szisztéma szerint elindult síelők a legritkább esetben térnek vissza haladó kurzusra. Mi ennek a magyarázata? Szerintem az, hogy NINCSEN, VAGY NEM LÁTHATÓ A TANÍTÁS KONCEPCIÓJA.

Illetve ha van, akkor úgy véljük, hogy azt a tanuló egyéni képességeihez célszerű igazítani. Ez olyan mintha egy iskolában csak magántanulók lennének, és nem lenne egységes éves tanterv, amit az év végéig kötelezően le kell adni.

A katedra tekintélye nagyon meg tudja nehezíteni a „tankönyvi tételektől” való szabadulást. Pláne, ha az annyira jól hangzik, hogy akár igaz is lehet. A SPORTOK HIHETETLEN FEJLŐDÉSE, (pl. windsurfnél funboard, téli sportban snowboard) AZONBAN NÉHA ALURÓL VERIK SZÉT A TEKINTÉLYALAPÚ TANKÖNYVI TÉTELEKET.

A sí világban zajló „forradalom” indokolttá teszi, hogy megnézzük, lépést tart –e, a síelés oktatása a fejlődéssel? Van –e standard napjaink síoktatásában, és az valójában a lehető legkorszerűbb-e?

Egyfajta lehetséges innováció: FŐ MOTIVÁCIÓ NEM A MOZGÁS KÉPE, HANEM A MOZGÁS SZERKEZETÉNEK A MEGÉRTÉSE, ÉS BEIDEGEZÉSE.

Két legyet lehet ütni egy csapással:
1. A finomkoordinációs elemek tanulás folyamatába történő nagyon korai beiktatásával hihetetlen hatékonyságot lehet elérni.
2. A tanuló számára is láthatóvá válik a koncepció. És ez a korábbinál összehasonlíthatatlanul érdekelttebbé teszi őt a visszatérésre. 
--
Replaci
KanyarsikluB: nézz szembe a kihívással, sose hagyd abba a tanulást!
http://www.kanyarsiklub.hu